Az ihlet csak úgy jön. Az ihlet megszállottság. Ott repked körülötted. Nem hagy aludni. Nem hagy nyugodni. Nem hagy semmi mást. Csak annyi a választásod, hogy megszabadulj tőle. Legyen az bármilyen formában. Papírra vesd, barkácsold, fesd, komponáld.

Az ihlet démon. Elkerít a körülötted lévőktől. Elzár a világtól. Attól kezdve, hogy ihlet szállja meg az elméd, csakis ott belül létezel. Az ihlet teher. Nyomaszt, fuldokolsz tőle. Semmi másra nem tudsz gondolni, mint, hogy letedd végre. És, amikor végre letetted, leírtad az utolsó betűt és pontot tettél a történet végére, végeztél az utolsó ecsetvonással, az utolsó csavar, vagy hangjegy is a helyére került, akkor jutsz legközelebb levegőhöz. Úgy lélegzel, mintha egészen addig víz alatt lettél volna. Minden történeteddel, alkotásoddal meghalsz, és újjászületsz.

~ Seamus

Megosztás a facebookon