Lelke nyomorék

Ajándék, amikor van az embernek annyi ideje aludni, hogy álmodjék.

Nagyobb az ajándék, ha valami csodás s fenséges az álomkép.

Volt az a szép férfi, s lelke nyomorék.

Megfakult a tekintete, s valami mélyről jövő, vigasztalan bánat nyomta szívét.

 

 Úgy nézett rám, oly reménnyel, mintha bennem lelte volna meg boldogsága királynőjét.

Mintha egyetlen kiútja a menthetetlen magányból - én volnék.

Szót se szólt, de szeme esdett, s annak sarkában láttam meg a kérés könnycseppjét.

Együttérző pilláim lesütésével s halk sóhajjal kapta meg a beleegyezést.

Repült karjaimba, átfogott, vállamba fúrta szomorúsággal terhelt fejét.

Oly szorosan ölelt, hogy hittem, nem érem már meg boldogsága reggelét.

Ajka csókra indult, s meg is találta hamar, puhán az enyém.

~ Seamus