Soha ne ébredj fel az álomból. Olyan erős, hogy szinte illata van, átjárja minden sejtedet, és még felébredvén is érzed magadon a másik élet zamatát. Azé az életét, ahol másvalaki voltál, mégis ugyanaz, mint most. Mássá tett azonban a szeretet, amivel szerettek. Ami csak egy pillantással felperzselt. Ahol egy lélegzetvételből tudtad, vigyáznak rád. Ahol hozzábújtál a robusztus mellkashoz, és számoltad a szívveréseket. Ahol két erős kar ölelt gondoskodón, s feletted tornyosult az oroszlán, aki burkot vont köréd, és tudtad, biztonságban vagy. Ahol ezért cserébe a nőiség minden finom vonásával elbájolhattad a férfit. Ahol tudtad, egység és kötelék ez, szavak nélkül is oly erős, hogy semmi nem árthat neki. Ahol nem csak testetek, de szívetek, gondolataitok is összefonódtak. Ahol már megszűnt két személy létezni, hiszen eggyé és ugyanazzá a személlyé váltatok, két külön testben, mégis, folyamatosan egymásból táplálkoztok, különben, magatokra maradva, elsorvadtok.

Nem is lehet leírni ezt az érzést, mert érezni kell. Érezni kell a szenvedély és összetartozás páráját, mely olyan erőtér, ahová senki idegen nem hatolhat be. Érezni kell a veszettség érzését, amikor végtelenül finom gesztusokkal tudod illetni a másikat, cirógatni, be nem telni vele, miközben gyilkos indulatokat gerjeszt benned még csak a gondolata is annak, hogy valaki árthat neki. Érezni kell, miféle érzés a másik feleddel beteljesülni. Érezni kell a tudást is, hogy az idők végezetéig ott lesz melletted, és ez olyan biztos, ahogyan a Nap felkel reggelente. Nincs ennél biztosabb tudás, nincs ennél igazabb érzés, nincs ennél felemelőbb illat, nincs olyan érintés, ami ennél jobban eltelíthetne, és mégis telhetetlenné tenne. Soha ne ébredj fel hát az álomból, mert ha rájössz, életed kopár sivatag homokkövein csoszogó délibáb, rájössz arra is: már halott vagy.

~ Seamus

Megosztás a facebookon

A vonzalom nem erőltethető. Nem mondhatod a testednek, az elmédnek, a szívednek, hogy vonzódjon. A vonzalom valami olyan, ami vagy rögtön ott van, vagy soha nem is lesz. Hogy honnan tudod, ha ott van? Megérzed. Még csak a szemébe sem kell nézned. A másik puszta fizikai jelenléte is elég, ha egy légtérben vagytok. Állhatsz háttal is, akkor is megtalál.

 

Csiklandozza a derekad, aztán végigfut a gerinceden, könnyű szellőként libben a tarkódon lévő pihéken. És ha messze van, akkor is van a vonzalomban valami előre elrendeltetett. Rád gondol, és te meghallod. Válaszolsz. A gondolatok és vágyak láthatatlan fonalkákkal kötnek össze vele, még akkor is, ha nem találkoztatok soha. Mindketten tudjátok, hogy egy napon úgyis fogtok. Ez a vonzalom. Épp olyan megfoghatatlan, mint a tény, hogy nem tudjátok, létezik a másik, mégis tudjátok, mert a gondolataitok elérnek egymáshoz.

~ Seamus

Megosztás a facebookon