Még érzem az illatot, mely teljességgel beboríta és hatalmába keríte, midőn fejem vállad gödrébe hajtám. Bódulttá levék. Ajkaimon érzém bőröd finomsàgát, a bizonyosság tölte el, hogy szeretve szeretsz, s én viszont; olybá akarám magamba színi jelenléted, ahogyan soha, semmi mást; karod ölele, szívem hevesen dobbanék, s a vilàg szálla tova a percben, midőn öledben pihenék.

Add vissza azt a röpke percet nékem, hadd legyek tiéd, s te az enyém, boruljunk egymásra, drága kincs, te szerelem, te elmondhatatlan gyógyír a vágyra s magányra, te, én mindenem... hadd bújjak ismét bársonyos bőröd menedékébe, ádj nékem nyugalmat, s szerelmet, kéjben leledző, lángoló fellegeket, oltalmat s egy más világot, hol nevelsz s gondozol, én, törékeny virágot.

~ Seamus

Megosztás a facebookon