Ajándék, amikor van az embernek annyi ideje aludni, hogy álmodjék.

Nagyobb az ajándék, ha valami csodás s fenséges az álomkép.

Volt az a szép férfi, s lelke nyomorék.

Megfakult a tekintete, s valami mélyről jövő, vigasztalan bánat nyomta szívét.

 

 Úgy nézett rám, oly reménnyel, mintha bennem lelte volna meg boldogsága királynőjét.

Mintha egyetlen kiútja a menthetetlen magányból - én volnék.

Szót se szólt, de szeme esdett, s annak sarkában láttam meg a kérés könnycseppjét.

Együttérző pilláim lesütésével s halk sóhajjal kapta meg a beleegyezést.

Repült karjaimba, átfogott, vállamba fúrta szomorúsággal terhelt fejét.

Oly szorosan ölelt, hogy hittem, nem érem már meg boldogsága reggelét.

Ajka csókra indult, s meg is találta hamar, puhán az enyém.

~ Seamus

Megosztás a facebookon

Az ihlet csak úgy jön. Az ihlet megszállottság. Ott repked körülötted. Nem hagy aludni. Nem hagy nyugodni. Nem hagy semmi mást. Csak annyi a választásod, hogy megszabadulj tőle. Legyen az bármilyen formában. Papírra vesd, barkácsold, fesd, komponáld.

Az ihlet démon. Elkerít a körülötted lévőktől. Elzár a világtól. Attól kezdve, hogy ihlet szállja meg az elméd, csakis ott belül létezel. Az ihlet teher. Nyomaszt, fuldokolsz tőle. Semmi másra nem tudsz gondolni, mint, hogy letedd végre. És, amikor végre letetted, leírtad az utolsó betűt és pontot tettél a történet végére, végeztél az utolsó ecsetvonással, az utolsó csavar, vagy hangjegy is a helyére került, akkor jutsz legközelebb levegőhöz. Úgy lélegzel, mintha egészen addig víz alatt lettél volna. Minden történeteddel, alkotásoddal meghalsz, és újjászületsz.

~ Seamus

Megosztás a facebookon

Soha ne ébredj fel az álomból. Olyan erős, hogy szinte illata van, átjárja minden sejtedet, és még felébredvén is érzed magadon a másik élet zamatát. Azé az életét, ahol másvalaki voltál, mégis ugyanaz, mint most. Mássá tett azonban a szeretet, amivel szerettek. Ami csak egy pillantással felperzselt. Ahol egy lélegzetvételből tudtad, vigyáznak rád. Ahol hozzábújtál a robusztus mellkashoz, és számoltad a szívveréseket. Ahol két erős kar ölelt gondoskodón, s feletted tornyosult az oroszlán, aki burkot vont köréd, és tudtad, biztonságban vagy. Ahol ezért cserébe a nőiség minden finom vonásával elbájolhattad a férfit. Ahol tudtad, egység és kötelék ez, szavak nélkül is oly erős, hogy semmi nem árthat neki. Ahol nem csak testetek, de szívetek, gondolataitok is összefonódtak. Ahol már megszűnt két személy létezni, hiszen eggyé és ugyanazzá a személlyé váltatok, két külön testben, mégis, folyamatosan egymásból táplálkoztok, különben, magatokra maradva, elsorvadtok.

Nem is lehet leírni ezt az érzést, mert érezni kell. Érezni kell a szenvedély és összetartozás páráját, mely olyan erőtér, ahová senki idegen nem hatolhat be. Érezni kell a veszettség érzését, amikor végtelenül finom gesztusokkal tudod illetni a másikat, cirógatni, be nem telni vele, miközben gyilkos indulatokat gerjeszt benned még csak a gondolata is annak, hogy valaki árthat neki. Érezni kell, miféle érzés a másik feleddel beteljesülni. Érezni kell a tudást is, hogy az idők végezetéig ott lesz melletted, és ez olyan biztos, ahogyan a Nap felkel reggelente. Nincs ennél biztosabb tudás, nincs ennél igazabb érzés, nincs ennél felemelőbb illat, nincs olyan érintés, ami ennél jobban eltelíthetne, és mégis telhetetlenné tenne. Soha ne ébredj fel hát az álomból, mert ha rájössz, életed kopár sivatag homokkövein csoszogó délibáb, rájössz arra is: már halott vagy.

~ Seamus

Megosztás a facebookon

A vonzalom nem erőltethető. Nem mondhatod a testednek, az elmédnek, a szívednek, hogy vonzódjon. A vonzalom valami olyan, ami vagy rögtön ott van, vagy soha nem is lesz. Hogy honnan tudod, ha ott van? Megérzed. Még csak a szemébe sem kell nézned. A másik puszta fizikai jelenléte is elég, ha egy légtérben vagytok. Állhatsz háttal is, akkor is megtalál.

 

Csiklandozza a derekad, aztán végigfut a gerinceden, könnyű szellőként libben a tarkódon lévő pihéken. És ha messze van, akkor is van a vonzalomban valami előre elrendeltetett. Rád gondol, és te meghallod. Válaszolsz. A gondolatok és vágyak láthatatlan fonalkákkal kötnek össze vele, még akkor is, ha nem találkoztatok soha. Mindketten tudjátok, hogy egy napon úgyis fogtok. Ez a vonzalom. Épp olyan megfoghatatlan, mint a tény, hogy nem tudjátok, létezik a másik, mégis tudjátok, mert a gondolataitok elérnek egymáshoz.

~ Seamus

Megosztás a facebookon

Még érzem az illatot, mely teljességgel beboríta és hatalmába keríte, midőn fejem vállad gödrébe hajtám. Bódulttá levék. Ajkaimon érzém bőröd finomsàgát, a bizonyosság tölte el, hogy szeretve szeretsz, s én viszont; olybá akarám magamba színi jelenléted, ahogyan soha, semmi mást; karod ölele, szívem hevesen dobbanék, s a vilàg szálla tova a percben, midőn öledben pihenék.

Add vissza azt a röpke percet nékem, hadd legyek tiéd, s te az enyém, boruljunk egymásra, drága kincs, te szerelem, te elmondhatatlan gyógyír a vágyra s magányra, te, én mindenem... hadd bújjak ismét bársonyos bőröd menedékébe, ádj nékem nyugalmat, s szerelmet, kéjben leledző, lángoló fellegeket, oltalmat s egy más világot, hol nevelsz s gondozol, én, törékeny virágot.

~ Seamus

Megosztás a facebookon